ha akarom, vemhes...

Elolvasom »

Boldogok a lelki szegények...

Elolvasom »

Ha van nyugati írástudó, aki a kommunizmus bűneinek feltárását, elemzését és ezen bűnök köztudatban tartását hivatásának tekinti, akkor Anne Applebaum biztosan az. 2004-ben " Gulag : A History " című könyve jó okkal hozott számára Pulitzer - díjat. Érdemes ellátogatni az író-újságíró honlapjára is : http://www.anneapplebaum.com/

Anne Applebaum nem is olyan régen Magyarországon járt, mert kitüntetést vehetett át a Terror Háza Múzeumban, a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdításáért végzett munkája elismeréseként, tegyük hozzá, megérdemelten. Akkor több kormánypárti prominenssel is találkozott, és azt hiszem nem túlzok,ha azt mondom, hogy igen megértően és komoly empátiával nyilatkozott ezen találkozókról és beszélgetésekről.

A magyar parlament által elfogadott médiatörvény azonban úgy tűnik, nála is kiverte biztosítékot, és ennek igen határozottan hangot is ad a The Washington Post hasábjain. Elolvasva Applebaum cikkét, azt kellett azonban megállapítsam, hogy még egy olyan, Magyarországról alapos ismeretekkel rendelkező elemző is,mint ő,  mekkorát tud tévedni. Cikkének elején röviden összeveti Fehéroroszországot Magyarországgal, és kétséget kizáróan rögzíti,hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet története itthon egy  "unmitigated success " , egy vitathatatlan, teljes és abszolút siker története. Tömören és logikusan hozza ellenérveit és kétségeit a médiatörvényt illetően, és gondolatait azzal zárja, hogy bízik abban, hogy Orbán Viktor helyes történelmi érzékelése gátat vethet annak,hogy újra egy állampárti rendszer alakulhasson Magyarországon.  " Orban grew up in a one-party state. His sense of history should prevent his party from building another one. "

Attól tartok, hogy a szerző a magyar miniszterelnöktől - pártelnöktől olyat vár, amelyre ő képtelen. Mintha Applebaum nem tudná, nem lenne tisztában azzal,  hogy az áprilisi forradalom (?) ideológiai alaptétele tökéletesen és alapvetően mond ellent azon állításának, amely szerint a diktatúrából a demokráciába való átmenet Magyarországon egy "unmitigated succes".

Az írás további része ide kattintva olvasható.

Öncenzúra, vagy Ön a cenz ura?

Elolvasom »

Gyávának lenni igen piszkos dolog, még ha sokan azt is gondolják, hogy általa sosem válunk sárosakká. Tisztán várjuk a hajnalt, ami olyan nehezen virrad fel, hogy az ember lelke belesajog a fájdalomba, mely előhozza gyámoltalan múltja minden mozzanatát.

Most már annak is mindegy - mondja a gyáva - már harcba állok a valósággal, szégyenbe hozva szívem azon hangját, mely még szorgosan kiált gazdája becsületéért. Elmúlt a tegnap, és semmi sem tudja visszahozni mulyaságom kiváltó okát, hogy azokat újra átélve, szinte saját korlátaimat átlépve elmondhassam magamról:

- Nem álltam messze az igazságtól!

Pedig gyávának lenni a legnagyobb csata az életben, melyet nem holmi jelentéktelen emberekkel kell megvívnunk, hanem önmagunkat kell napról napra megerőszakolnunk, mintha az egész világon csak egyetlen ellenség képe ragyogna, önmagunk szellemképébe burkolózva. Végeláthatatlan csata ez a lelkekben, és nincs olyan érző lélek a földön, ki képes lenne önmaga elől elrejteni a bánatot, ki tudná befolyásolni a földöntúli akaratot, amely a szellemi létünket bátorítja.

Miért hangzik el mostanság oly gyakran e szó: gyávaság? Talán mert manapság túl sok gyáva embert fedeznek fel a világba, vagy mindig is sokan voltak, de mostanra teljesedett ki legjobban jelenlétük, és hallatják hangjukat bátortalanságukat palástolva? Nem, a "gyáva" szó azoknak szól, kik hangosan hallgatnak, túl hangosan ahhoz, hogy bátran csak az igazság mellet érveljenek. De minek is ide igazság - mondja a gyáva, hiszen ahány ember él ebben az országban annyiféle valóság létezik, és mindegyik mellé odaképzelhető egy egész hosszú tárgyalóterem, tele minden hájjal megkent ügyvédekkel, akik a polgári igazságot védelmezik. Pedig az igazságból egyetlen létezik, egy síkon mozog a valósággal, csak időközben elfelejti kiindulópontját. Egyszerre közbeszéd téma lesz, és kiforgatják mindenéből. Megfosztják a valóságtól, és magára hagyják, hogy magányában éhes kutyák játékszerévé váljon.

A gyáva ruhán a legérdesebb a sárfolt, melyet az igazság varázsolt a szálak közé. Oly észrevétlenül teszi mindezt, hogy miközben szépen lassan elveszíti valódi szándékát, megbélyegzi annak elárulóját.

Jardello Zoltán, Budapest

2010

Konkrétan mi a gond a médiatörvény körül ? Mondj már, csak egy olyan passzusát ennek a szabályozásnak, ami az unióban máshol nincsen ?! - hangoznak fel az ingerülten támadó kormánypárti kérdések, és a törvényt támogató leglelkesebbek azonnal meg is fogalmazzák  megfellebbezhetetlen tényállásukat : Nyugaton senki se olvasta a törvényt azok közül, akik a sajtószabadságot látják sérülni benne, és egyébként is, az elítélő nyugati állásfoglalások valójában a hazai liberális erők fondorlatos nyomásának eredményei. Egyelőre itt tartunk.

A médiatörvényt illetően az mondható el, amely igaz a kormányzat egyéb, olyan törvényeire is,amelyeket súlyos bírálatok értek-érnek. Valóban, máshol is vannak válságadók, de olyan válságadók sehol sincsenek,mint nálunk. Valóban,máshol is van, amit bankadónak lehetséges nevezni, de olyan bankadó sehol sincsen,mint nálunk. Valóban, az államháztartás rendbe tételét illetően más uniós kormány is kénytelen magánnyugdíj megtakarításokhoz nyúlni, de olyat egyetlen uniós tagállam se tesz,mint amit mi.

Valóban, más nyugati országban is van médiaszabályozás,de olyan sehol sincsen, mint nálunk lesz. El kell-e olvasni a teljes törvényszöveget ahhoz,hogy ezt ki lehessen jelenteni ? Nem, sajnos még csak ennyit sem kell megtenni, ennek a jogszabálynak egyetlen passzusát is elég elolvasni és értelmezni. Büntetést vonhat maga után minden olyan sajtóbeli megnyilvánulás, mely „alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. [Smtv. 17. § (2)]

Mi ezzel a passzussal a bibi ? Hát nincsen nagyon rendben az, hogy végre van egy állami hatóság, amely megvédi a személyeket, nemzeteket, egyházakat, kisebb és nagyobb közösségeket a sajtóban előkerülő sértésektől ? Bizony, ez nagyon nincsen rendben. Erre akár azt is lehetséges mondani,amit Alexander Lambsdorf mondott, hogy "tekintélyelvű rothadás vonul be az Európai Unióba". Súlyos szavak,annyi szent ! De mégis miért ?

Az írás folytatódik, ha érdekel, egy klikk ide !

LGT, egy kicsit másképp

Elolvasom »

Bár nemrég fogadták el az új médiatörvényt, máris ezt az ismeretlen szerzőjű „köre-mailt” kaptam, (1 nap alatt vagy 20-at) több Fideszes barátomtól is...

A válaszom mindannyiuknak egy P. Mobil zeneszám-videó kiséretében pedig csak ez volt: Kedves Barátom! Csak már nem ti is elbizonytalanodtatok és féltek? Ne féljetek!

„TV-MŰSOR: Nemzeti Együtt Működés 1 - es Csatornája

07.50 – Jó reggelt Fülkeforradalmárok! (zenés ébresztő)

08.00 – Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok! (válogatás Orbán Viktor néphez intézett üzeneteiből)

08:45 – Reggeli Torna Schmitt Pállal (12. rész, hátbatámadástól a
mellbeszúrásig – vívógyakorlatok)

09:30 – Tojásdobáló, rendőrköpködő (gyermekműsor a Jobbik székházból Annával a Kossuth téri tüntetővel)

10:15 – Mesterségek műsora (5. rész, a kötélgyártó)

11:00 – Keresztény konyhaművészet (gasztronómiai műsor, állandó vendégünk: Lévai Anikó)

11:30 – Világgazdasági Hírek (Matolcsy György műsora)

12:00 – Hírek (a Fideszisztán Távirati Iroda összeállításából)

12:30 – Tokajból jelentjük (mezőgazdasági műsor)

12:50 – Játékos vetélkedő műsor (melyik állami cég lesz a következő? –
tippelje meg!)

13:00 – P.Ö.CS (Polgári Öntevékeny Csoportok információs műsora)

14:00 – Sorry, I don’t hear you! (angol nyelvlecke Brüsszelből, Áder Jánossal)

14:30 – Nyugdíjasok műsora (Mibe fektessük a folyamatosan képződő tartalékainkat?) Selmeczy Gabika műsora

15:00 – Olajra lépek! (rendőrségi magazin Pintér Sándorral)

15:30 – Sport Magazin (közvetítjük a Felcsút SE – Ferencváros bajnoki rangadót)

17:30 – Gazdasági Géniusz (gazdasági műsor, mai téma: a shortolás tudománya, Kósa Lajossal)

18:00 – EL-BUX (a piacról jelentjük Szijjártó Péter kommentárjával)

18:30 – Holnap érted megyünk! (a Magyar Gárda műsora)

20:00 – Hírek (a Fideszisztán Távirati Iroda összeállításából)

20:10 – Gyurcsány Ferenc arcai (film, 120 perc a korábbi Hír TV összeállításában)

22:10 – A világ legrövidebb könyvei (kulturális ajánlóműsor, bemutatjuk: Semjén Zsolt keresztény érzületű megnyilvánulásai az MSZP-vel kapcsolatban)

22:30 – Igazi honfiú és honleány Viktorral álmodik! (éjjeli magazin)

24:00 – Magyar Himnusz, Székely Himnusz

00:05 – A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat Rákay Philip tolmácsolásában”

Zenei műsorként természetesen csak magyar dalok szólhatnak. A rock, és a Fidesz, örök! Mindenki másnak, pedig kuss! Íme az én viszontválasz-videóm az elbizonytaladni tűnő és rettegő Fideszes barátaimnak.

A legnagyobb bajok itt akkor lesznek, ha a Fidesz jóindulatúan kísérletet tesz arra,hogy  kihátráljon abból a stílusból és módszertanból, amely az eddigi kormányzását jellemezte. Például, ha elkezdi komolyan venni azokat a közvélemény kutatási eredményeket, amelyek a népszerűsége csökkenéséről tudósítanak, vagy például azt, hogy egy friss eredmény szerint a Fideszt támogatók többsége népszavazással gondolná  megerősíteni az új alkotmányt. Az látható, hogy ha Fidesz vezető politikusai valamely érthetetlen okból elfelejtkeznek azokról az alapvetésekről,amelyek a kormányzás eddigi kommunikációját meghatározták, rögvest iszonyú tévedésekről tesznek riasztó bizonyságot.

Lázár János frakcióvezető úr szerint a Fidesz nem szeretné elkövetni azt a rossz hibát, amelyet Gyurcsány Ferenc elkövetett, hogy ti. a felvilágosult abszolutizmus jegyében szerették volna megvalósítani azokat a bizonyos nagy szerkezeti reformokat. Az MSZP -SZDSZ kormányai és a felvilágosult abszolutizmus. Ez hihetetlen. Remélem, hogy  a hamarosan kősziklaként elibénk álló  média " szabályozás" szabályainak is megfelel, ha tisztelettel megkérdem : Kedves Frakcióvezető Úr, Ön itt lakott az elmúlt, mondjuk 15 évben ?

A folytatás ezen a helyen olvasható.

számoljunk egy kicsit!

Elolvasom »

A tegnap reggel a Kossuth rádió reggeli műsorában, a 180 percben Mong Attila műsorvezető és szerkesztőtársa, Bogár Zsolt kifejezték, hogy mi a véleményük az újonnan elfogadott médiatörvényről. Az új szabályok szerint viszont csak a megengedett formában fejezhették ki véleményüket.

Hallgassunk csak bele...

http://hangtar.radio.hu/share-1-20101221_061510#!#2010-12-21

Látom magam előtt, hallom lelki füleimmel, hogy hány órás csendeket fogunk mi még hallgatni "véleményműsorok" címszó alatt...

mert csak egy karácsonyunk van

Elolvasom »

csak figyeljétek!

Elolvasom »

mert már csak ez van hátra

Elolvasom »

Hallom, hogy létezik egy őrnagy, aki állítólag a legdurvább rendőri osztagot vezette még akkor, tudjátok, október 23.-án, 2006-ban. Hallom, hogy ő az egyetlen olyan (állítólag szadista) rendőrparancsnok, akire kollégái is terhelő vallomást tettek.

Hallom, hogy ez az őrnagy felelős, amiért F.G..-nek hátát, veséjét és a fejét is ütötték, rugdosták, lábát eltörték, aztán az őrnagy még az ujját is eltörte a bántalmazottnak.

Hallom, hogy Z.L csuklójának szilánkosra törésében is az említett őrnagy a felelős. Bár őrnagy elvtárs ebben az ügyben megúszta a felelősségre vonást, a bántalmazottnak mégis 1,6 millió kártérítést ítélt a bíróság. Most vagy ártatlan a rendőr őrnagy és nincs miért kártérítést fizetni, vagy Valóban felelős az őrnagy, de akkor érthetetlen a felelősségre vonás elmaradása.

Cs.A. nagyon közelről, mintegy 10-15 méterről kapott fejlövést gumilövedékkel, bal szemére teljesen megvakult, az agya is megsérült, koponyaműtétet is végrehajtottak rajta. Hallom, hogy ebben az esetben is a szóban forgó őrnagy osztaga kapott tűzparancsot.

Hallom, hogy valamilyen sörözőbe menekült 40 embert egyenként egy nagyon magas, parancsnokként, vagy főnökként viselkedő rendőr lökdösött ki a bejárat előtt sorakozó kettős rendőri sorfal közé, ahol rugdosták, ütötték őket. Ekkor lőttek két méterről hátba egy fiatalt, akinek testéből a gumisöréteket három műtéttel távolították el. Az említett parancsnok szintén a mi kis őrnagyunk volt.

Hallom, hogy ez az őrnagy 38 (!!!!!!!!) évesen vette a kalapját és feltűnés nélkül, bármilyen felelősségre vonás nélkül nyugdíjba vonult.

Hallom, hogy a mi kis nyugdíjasunk havonta közel 280 ezer magyar forintot kap nyugdíjként azoknak az adójából, akiket megnyomorított pár évvel ezelőtt. Ez a 280 ezres jövedelem, ha nettó bér lenne, a bruttója megközelítené, vagy meg is haladná a fél milliót.

Hallom, hogy érted, kedves olvasóm! Azt is hallom, hogy legalább úgy tudod, mint én:

Nem ez a 38 éves nyugdíjas őrnagy írta Orbánnak az egymillió levélíró nyugdíjas sorstársával- gondolom én- hogy aggódik a nyugdíjak biztonsága miatt…

Bár mostanában kihallgatták már az őrnagyot , hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és védekezésre képtelen személlyel szemben elkövetett súlyos testi sértés gyanújával, de a nyugdíját még megkapja havonta.

http://www.hirado.hu/Hirek/2010/12/15/05/Havi_280_ezret_kap_a_szemkilovo_osztag_vezetoje.aspx

http://index.hu/belfold/2009/11/09/megvadolt_rendorok_is_falaznak_a_szadista_ornagynak/

http://www.lanchidradio.hu/belfold/rendori_brutalitas_2006_utolerte_az_igazsagszolgaltatas_vago_laszlot_20100414

Csak használjuk a szavakat, és nem gondolunk bele, hogy mit jelentenek…

Nézzük azt a szót, hogy hiány, és azt, hogy államháztartási hiány.

A valóságban csak azt lehet elfogyasztani, használni, felhasználni, ami van, nem tudjuk felvenni azt a kabátot, ami még el sem készült, vagy megenni azt a gyümölcsöt, ami még meg sem termett.

Amit használunk –így vagy úgy-, az VAN.

Bizonyos szempontból teljesen mindegy, hogy azért van-e, mert a természet adta,- pl kőolaj- vagy azért van, mert emberi munka eredménye, - olajfinomító- hiszen közös és lényeges tulajdonságuk, hogy vannak, lenniük kell ahhoz, hogy használni lehessen őket. A természetben található, ami található, ő meg dolgozik, te meg dolgozol, én meg dolgozom, és lesznek a találhatóból mások általa.

Semmit nem tudunk hamarabb elfogyasztani, használni, mint ahogy elkészül.

Azaz olyan, hogy hiány ( úgy mint fogyasztási többlet) nem tud létezni, mert nem tudunk annál többet fogyasztani, mint ami van. Az lehetséges, hogy nem jut mindenkinek, mert nincs elég, de az nem lehetséges, hogy többet fogyasszunk el a létezőnél.

Azt csak egy matematikus képes mondani, hogy ha egy üres szobából kijön valaki, akkor ha oda valaki most bemenne, akkor éppen senki sem lenne bent ...

Tehát amikor hiány van, amikor hiányról beszélünk, az csak azt jelentheti, hogy nincs annyi, hogy mindenkinek jusson, azaz a hiány nem úgy szüntethető meg, hogy még kevesebbet állítunk elő, hanem úgy, hogy még többet kell dolgoznunk, hogy még több legyen.

Nézzük, mi történik ma a valóságban? Van-e valóban hiány?

Ha azt nézzük, hogy naponta emberek százezrei halnak éhen, akkor arra kell gondoljunk, hogy hiány van, ha azt nézzük, hogy naponta több ezer tonna élelmiszert dobunk a szemétbe, akkor arra kell gondoljunk, hogy feleslegesen dolgoztunk, „túltermeltük” magunkat.

Ha úgy nézzük, hogy vannak emberek, akiknek nincs autójuk, bár nagyon szeretnék, ha lenne, akkor hiány van, ha úgy nézzük, hogy mindenfelé hegyekben állnak a használaton kívüli autók, akkor megint csak túltermeltük magunkat, és le kell állítani a termelést.

Azaz azt eldönteni, hogy van-e hiány vagy nincs-e hiány csak úgy lehetne, ha mindenkinek megpróbálnánk kielégíteni a szükségleteit. Ha sikerül, akkor nincs hiány, ha nem sikerül, akkor meg hiány van.

Mit jelent az, hogy államháztartási hiány?

Azt értjük ugye alatta, hogy többet fogyasztottunk, mint amennyi van. De éppen most bizonyítottuk be, hogy ez nem lehetséges..

A világ összes országában államháztartási hiány van. (legalábbis ha összeadjuk a pluszokat és a mínuszokat, akkor egy negatív szám jön ki)

Kérdés: Hogyan lehetséges ez, hogyan tudtunk többet fogyasztani annál, ami van?

Álmodtam, hogy a legbiztonságosabb manapság az állam. Ezért egyetlen tollvonással álmomban biztonságba helyezte mindenkinek a magántulajdonában lévő ingatlanjait. Mától mindenki az államot kell dicsérje, amiért biztonságot tud teremteni és örömmel kell fogadja, hogy jelképes havi bérleti díjért továbbra is lakhat ugyanabban az ingatlanban, amelyben eddig lakott. Az albérletben lakók is dicsőíthetik az államot -ezt is álmodtam-  mert ők továbbra is maradhatnak ugyanabban az albérletben, csak most már egy jelképes összeget kell fizessenek bérleti díjként és nem annak, akinek eddig szokták fizetni, hanem az államnak. Mindenki jól jár a biztonsággal. És esetleg (kár)örömmel töltheti be az albérlőt, hogy egy biztonságosabb világban már a lakásának főbérlője, vagy tulajdonosa is albérlő lett az egykori sajátjában...

Álmodtam, hogy minden személygépkocsit biztonságba helyez az állam. Mától mindenki tudhatja, hogy biztonságosabban közlekedhet, mert az állam gondoskodik a javításokról, esetleges baleseti kárrendezésekről, csupán egy jelképes havi bérleti díjat kell fizetni a gépkocsik használóinak.Gyönyörű volt az álmom.

Álmodtam, hogy legbiztonságosabb az állam. Ezért minden Magyarországon működő bankban vezetett minden magán-, vagy társasági számlát zárolni kell a megtakarításokkal együtt. Ebből kifizeti a biztonságos állam az összes bedőlt devizahitelt a bankoknak, hiszen az ingatlanokért, amelyeket biztonságba helyeztek, az állam felelős. Aztán amikor rendeződtek az adósságok, biztonságba helyeztetnek a bankok is.

Ezt követően biztonságba kerül minden magántulajdonban lévő nagy-, közepes- és kisvállalkozás. Biztonságban lesz a sarki élelmiszerbolttól a legnagyobb gépkocsigyártó cégig minden vállalkozás. Biztonságban lesznek a biztosítótársaságoknál elhelyezett megtakarított pénzek, biztonságban lesz itt minden, ami földön jár, vízen úszik, vagy levegőben repül. Biztonságban lesz az egyház vagyona is. Még a biztonságban élő emberek gondolatai is biztonságban lesznek.Minden biztonságban lesz.

Biztonságban lesz a munkavállalók erkölcse is, mert lopni lehetetlen egy biztonságos rendszerben, hiszen az esetlegesen ellopottat is csak biztonságos helyre tudnák rejteni, de egyik biztonságos hely rögtön jelentené a másik biztonságosnak, hogy valahol valaki szabadítani szeretne bármit is a biztonság alól. Ha ilyen eset is előfordulna, akkor az illető személyt is biztonságba helyezné az állam. Fokozott biztonságba! Ahol már nem csupán a lehallgatókészülékek, a térfigyelő kamerák, hanem rácsok is fokozzák a biztonságot.

Álmodtam, hogy a legbiztonságosabb az állam. Nem marad felelősség és teher egyetlen biztonságban élő ember vállán sem. Van szebb, mint biztonságban élni? Szeretném, ha mindenki azonosulna az álmommal. Természetesen ahhoz mélyen és biztonságosan el kell altatnom mindenkit. Legalább esti mesékkel.

Jaj! Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy azt is álmodtam, hogy AZ ÁLLAM ÉN VAGYOK…

Aztán álomfejtők bölcs tanácsa összeült és beteljesülni látták álmomat a jövőben. Egyetlen kivétellel. Azzal, hogy az állam nem én vagyok... Haragomban nem is fizettem nekik a szolgáltatásaikért. Minek fizetni, ha hamarosan amúgy is biztonságba helyeztetik minden pénzük?

Török Gábortól tudjuk,hogy modern korunkban a politikai, kormányzati kommunikáció nem egyszerűen része a politizálásának, de szinte azzal azonos. Nos, ha ez így van, akkor a kormány a kommunikáció esetében valósággal egy állapotban van, de micsoda egy állapotban , ez már nem is kommunikáció, ez számára lassan egy politikai lételem. Sajnos megint Matolcsy Györgyről lenne szó, amit én őszintén sajnálok, de végül is, ő itt gazdaság politikai kérdésekben a tuti.

Azt mondja a miniszter úr, hogy az államháztartás kiadási oldalán akár 800 milliárd (!) forint megtakarítás érhető el. Ezt kétszer kellett elolvasnom, az összeg miatt is, meg azért is,mert a szóhasználat, hogy " megtakarítás " már vészesen kezd közelíteni ahhoz, amitől itt eléggé sokakat szokott kiverni a büdös víz.  Ez az összeg ugyanis majdnem megegyezik azzal, amely tétellel Nagy-Britannia új, konzervatív jobboldali kormányzata az ottani kiadásokat gondolná csökkenteni, és amelyért a híradások szerint az angol társadalom nem minden rétege rajong. Igaz, az ottani kormány azzal nem volt gondban,hogy a kiadás csökkentési programot kiadás növelési programként mutassa be, be kell azonban látnunk, hogy Magyarországon és kormányzati pozícióban az igazmondáshoz  valószínű pont annyi idő kell,mint ott, Wimbledon szép gyepéhez kellett. Ennek megfelelően itt bárki bármit hazudhat, elvégre ki él kétszáz évig ?

800 milliárd szép magyar forint,ami ráadásul megtakarítható. Álljon el az ész, vagy mi történjen egy ilyen esetben abban a kommunikációs térben, amelyben a kormányzat létezni  látszik ?  Van tényleg megtakarítható 800 milliárdunk ? Igen ? Akkor minek is kell a magán nyugdíj pénztári vagyont államosítani ? Ez a 800 milliárd még a jövedelemadó változás által létrehozott kozmikus fekete luk betömésére,meg a hiányzó állami nyugdíj pénzre is elég. Elég lenne. Ha komolyan lehetne venni.

Az írás további része az Ellenszék című lapban olvasható.

Pörzse Sándor és Novák Előd országgyűlési képviselők (Jobbik) médiatörvény tervezetéhez benyújtott módosító indítványát a Ház 298 igen szavazattal, az 56 nem és egy tartózkodás mellett elfogadta.

http://www.parlament.hu/irom39/01747/01747-0210.pdf

A javaslat szerint legfeljebb 20 százaléknyi lehet a nagy kereskedelmi televíziók és rádiók reggeli és esti hírműsoraiban a bűnügyi hírek aránya.

A javaslat értelmi szerzői azzal indokolták a korlátozásra vonatkozó kiegészítésüket, hogy a bűnügyi tematikájú hírek túlsúlya "a társadalomra kifejezetten depresszív, félelemkeltő és negatív hatással bír". Ezzel egyet is érthet bárki, hiszen gyakran érezhette magát úgy a tévénéző egy-egy híradót nézve, hogy valami horrorisztikus filmcsatornára tévedt, hiszen a nemi erőszakról szóló hírt rendőrgyilkosságról szóló tudósítás követte, majd esetleg enyhíteni akartak a szerkesztők a feszültségeinken és már-már gyerekcsínynek számító bankrablással zárták a hírműsort.

Több dolgot viszont nem értek:

-         Nem lehetne kiterjeszteni ezt a javaslatot minden egyes médiumra és nem csupán a két nagy kereskedelmi tévé- illetve rádióadóra? Mert akkor például az írott és elektronikus sajtó érintettségével a Kurucinfo is nyakig a pácban lenne. Ugyanis ez a portál majdnem teljes arányban csak cigánybűnözésről, vagy a „cionista, zsidó tőke által működtetett gazdasági bűnözésről” közvetít (sok esetben hamis) híreket. Ezektől senki nem lesz depressziós és senkire nincsenek negatív hatással? –kérdezném a politikus javaslattal előálló urakat, akik közül az egyik éppen a kurucinfo szellemi atyja…

-         Nem lehetne egy másik javaslatban azt is szabályozni, hogy a hírek legfeljebb egyetlen százaléka szólhasson a kormány döntéseiről? Mert a politikai tartalmú hírektől gyakran lesz depressziósabb az ember, mint attól, hogy valamilyen távoli tanyán mi történt, mindaddig természetesen, ameddig az ember nem esik hasonló bűncselekmény áldozatául. A kormány intézkedései, döntései mindenkit érintenek és azoktól sokkal szélesebb rétegek eshetnek krónikus depresszióba.

Ha van még lehetőség újabb módosító indítványok benyújtására, kérném az említett dolgokat is figyelembe venni. Biztosan a Ház azt is el fogja fogadni, hiszen látom, hogy mekkora egyetértés van az ellenzék egy része és az „elsöprő többségű” kormánypárt között.

Nem kötelező… Csak úgy megkérdeztem, hogy lehetne-e?

Orbán ante Portas!

Elolvasom »

Megnéztem a Barikád című (jobbikos) portál archívumát. Mindössze a mai napig 71 alkalommal jelentek meg cikkek Pősze Lajos országgyűlési képviselőjük nevét méltatva. Pontosítok. A 71 írásból csupán a legutóbbi négy cikk szól a pártból való kizárásáról, leváltásáról.

„Rasszizmus, szélsőségesség, anarchizmus, iszlámimádat és Európa-ellenesség jellemzi a Jobbikot Pősze Lajos szerint. A politikust hétfőn zárták ki a párt országgyűlési képviselőcsoportjából.” – ez olvasható a legutolsó cikkben.

Olyan pletykákat is lehetett hallani, hogy Pősze Lajos volt az egyik legnagyobb anyagi támogatója a Jobbiknak mindaddig, ameddig nem nyertek EU parlamenti illetve Országgyűlési képviselői helyeket és nem illette meg őket jogosan állami támogatás is.

Pősze volt a Jobbik szakpolitikai igazgatója, bizonyára – a leváltott, kizárt politikus szerint tagadhatatlanul – azért hívták a pártba, hogy segítsen megalkotni a párt választási programját. Egy szintén ezzel az üggyel kapcsolatos cikkben olvasható, hogy: „A Jobbik frakcióvezetője (Vona Gábor) a részletekről annyit árult el, hogy a kizárt képviselő egyre inkább eltávolodott a Jobbik irányvonalától, a közös munkában pedig egyre kevésbé vett részt. A Jobbik frakciója viszont a továbbiakban is Radikális Változás című választási programjának szellemében járja tovább útját.”

Most már nem értem. A Jobbiknak teljesen más az „irányvonala”, mint a „Radikális Változás” című programja, amelynek köszönhetően a Parlamentbe juthatott? Mert ha minden igaz, akkor a Radikális Változás programnak Pősze Lajos (is) a szerzője. Meggyőződésem, hogy egy Pősze-kaliberű ember nem tér el ennyire rövid idő alatt a saját szellemi termékétől. Az már hihetőbb, hogy a kulisszák mögött nyíltan vallott, de a nyilvánosság előtt jól titkolt irányvonaltól eltér minden normálisan gondolkodó ember. Mert Pősze beszélt egy nyilatkozatában arról, hogy a Jobbikot kívülről  szélsőséges emberek és szervezetek irányítják. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy politikai párt szakpolitikai igazgatója, kancellária-miniszter jelöltje és frakcióvezető helyettese csak jobban tudja a belső dolgokat, mint a magunkfajta szemlélődők.

A lényeg az, hogy az említett embert kizárták a frakcióból és most független képviselőként folytatja munkáját az Országgyűlésben. De a Jobbik irányvonalát ezzel is megsértette Pősze úr, mert a Szent Korona előtt tette le az esküt, hogy ha a párt elnökségének két harmada visszahívja, akkor esküje szerint visszaadja a mandátumát, de erre nem volt hajlandó a politikus. –eddig a történet.

Néhány tanulság azért levonható a fenti történetből is:

1. A Jobbiknak égetően nagy szüksége van szakemberekre és tekintélyekre a kirakatban, de ha azok nem azonosulnak a kulisszák mögötti „irányvonallal”, akkor kizárják köreikből.
2. Mindenki esélyes a kizárásra, ezért a számukra legszentebb ereklye előtt esketik fel az embereket, hogy amennyiben az irányvonallal nem tudnak azonosulni, át kell adniuk a helyet egy új embernek, aki éppen megvilágosodott és hű szolgálója lett az irányvonalnak.
3. Lehet, hogy csak Pősze úr nem vette komolyan azt a Szent Korona előtt tett esküt, ezért nem is tartotta megtartandónak az esküjét, de azért megérne egy misét annak kísérlete, hogy ha hirtelen a frakció 80 százalékát hívnák vissza, hányan adnák vissza mandátumukat az irányvonal új követőinek, ezzel is tanúsítva, hogy hányan vették komolyan az esküjüket és a Szent Koronát. Mert az eskü általában nem attól válik szentté, hogy milyen épületben, szobor előtt, vagy ereklye előtt teszik, hanem attól, hogy kik teszik le, kik fogadnak meg valamit. Az eskü betartása, vagy semmibe vétele soha nem az eskü helyszínét minősíti, hanem azt, aki valamit megfogad. Akár a csillagos ég alatt is.
4. Ha most Pősze úrnak nem esik semmi baja, akkor oda a Szent Koronának tulajdonított erő? Mert gondolom, nem véletlenül tették le ott esküjüket a képviselők. A Szent Korona szent erejétől való félelemmel akarták –gondolom én- nyomatékosítani fogadalmuk súlyát. Pillanatnyilag az a látszat, hogy ennyit ér az egész nyomaték és koronának tulajdonított szentség. De nem akarom elkiabálni. Ezért hangsúlyoztam ki, hogy ez pillanatnyi látszat csupán.

Egyelőre ennyi. Jobbik (látszat)program és (valóságos) irányvonal közötti szakadék. Szakadó gárdák szövetkezései. Kizárt politikus, aki sokat letett az asztalra a Jobbik eddigi eredményeiért. Megszegett eskü. És… tagadhatatlan külső szélsőséges emberek és szervezetek befolyása a Jobbikra, amiről egyre többen beszélnek halkan a saját köreikben is. Talán azért halkan, hogy nehogy őket is kizárják valahonnan és meg kelljen szegniük esküjüket.  

Megdöbbentő a hír, mely szerint Lengyelország megteheti azt, amit Magyarország nem! A lengyel államháztartás hiány adata megtámasztható az ottani magánnyugdíj megtakarításokkal, a hír szerint ebben egyezett meg az Európai Unió és a lengyel kormány.

Most akkor mi van?! Csak megint nekünk nem engedi, kicsoda is, az a nyugat? Megint mi vagyunk a torkos borzocska és szívunk, de rendesen? Csak a mi kormányunk kénytelen nagy kínjában még az alkotmánybíróságot is kiherélni, vadonatúj alkotmányt készíteni és még lehetne hosszan sorolni, mi mindent megtenni, hogy eleget tegyünk annak a nyugati elvárásnak, amely ránk nézvést kőtáblás, másokra nézvést gatyagumi szabály?

Milyen szép is lenne, ha egy szó is igaz volna abból, amit fentebb írtam, de abból sajnos semmi sem igaz.

Ha az írás további része érdekel, kérlek látogass el az Ellenszék netes újság oldalára !

Ma szeretnék nyugdíjas lenni. Mert a nyugdíjasnak újabban kijáró megkülönböztetett figyelem engem is érintene akkor. Rövid idő alatt két levelet kapni egy hihetetlenül elfoglalt miniszterelnöktől, nem semmi. Ha nyugdíjas lennék, érezném ezt a leírhatatlan, előre megígért törődést. Így, hogy nem vagyok nyugdíjas, csak állok és ámulok azon, hogy az én pénzemen mennyire oda lehet figyelni másokra. Mindössze 60 forintos áron előállítják a levelet. Ez megnyugtató. Az már kevésbé, ha a levél egységárát beszorzom azzal a majdnem hárommillió címzettel, akik napokon belül majd olvashatják a megtisztelő tucat-szöveget. Mert a teljes 171 milliós költség már bizony 2000 nyugdíjas egy teljes havi nyugdíját tenné ki. De 171 milliót én is elköltenék a máséból, hogy megpróbáljam leírni, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Elemezzünk egy kicsit:

A levél borítékján már dübörög az alázat és a szolgalelkűség: „Hallgatunk Önökre!”

Aztán megtudhatjuk, hogy ezek a sunnyogó nyugdíjasok csak a kamerák előtt acsarkodnak, csak szerepelni akarnak a tévében,( mert nem tudtak sikeresen túljutni a ValóVilág castingjának akadályain), amikor a Hősök terén több ezren tüntetnek a hidegben is. Ezek a nyugdíjasok becsapnak minket. Mert sunyiban, alattomos módon több mint egy millióan írtak a miniszterelnök első levelére. Ennyire hiperaktívak ezek a nyugdíjasok, hogy ha a nemzeti Konzultációról hallanak, rögtön tollat ragadnak és írnak aggodalmaikról. Kinek? Hát kinek írhatnak? A miniszterelnöknek. Annak a miniszterelnöknek, aki még a nyugdíjasoknál is hiperaktívabb és (két külföldi látogatása között) néhány segítőjével, akikről gondolom, hogy szintén az adófizetők pénzéből kapják a havi bérüket, fel is dolgozták a több mint egymillió nyugdíjas aggodalmait tartalmazó leveleket. A miniszterelnök úr – bár elismerte, hogy a levelek javaslatainak alapos feldolgozása még tart- már le is vonhatta a tanulságokat a vele levélben konzultáló nyugdíjasok jelzéseiből. Megtudhattuk, most már nem titok, hogy „szinte minden idős ember a nyugdíjak biztonságát említette első helyen”. Ezt a bizonytalanságot teljesen megérti az elmúlt nyolc év alapján Orbán Viktor úr és „késlekedés nélkül meghozza a nyugdíjmentő intézkedéseit”. Egyszóval „biztonságba helyezi” a nyugdíjasok nyugdíját. Jobboldali konzervatív ember csak tudja, hogy az állam a legnagyobb biztonság. Azt hiszem, mind jobboldali konzervatív meggyőződéssel élt az a sok degenerált, aki a nagyapám teheneit, földjeit, gépeit, eszközeit, állatait állami biztonságba helyezte pár évtizeddel ezelőtt, pedig nagyapám a saját bevallása szerint nem írt azoknak levelet… Lehet, hogy hazudós nyugdíjas volt az öreg… Végül a házát is állami biztonságba helyezték és nagyapám egy ólszerű tákolmányba költözött kényszerből, mert a több szobás gyönyörű háza csak úgy volt még nagyobb állami biztonságban, ha abba egy állami biztonságot felügyelő semmirevaló, nincstelen, munkakerülő aktivista gazember költözik be családostól.

De térjünk vissza a levélre. A levelező nemzeti konzultáció aktív nyugdíjasainak aggodalmaiból az is világossá vált, hogy gondot jelenthet nekik a gázszámla és rezsiköltség kifizetése. Erre is nagy érzékenységgel válaszolt a miniszterelnök úr. Nem engedi, hogy a gáz ára emelkedjen a kispénzű nyugdíjasok háztartásaiban.

Szóval biztonságban a nyugdíj. Nem drágább a gáz. Jó ma nyugdíjasnak lenni Magyarországon. Még a kormányfő is havonta levelezget velük.

„Mindenkor számítok az Önök véleményére, mert továbbra is hiszek abban, hogy JÓL kormányozni csak az emberekkel közösen lehet” –fejezi be Orbán úr a levelét.

Csodákra nem vagyok képes. Így hirtelen nem válhatok évtizedekkel idősebbé, hogy nyugdíjasként jövő hónapban már én is kapjak egy levelet. Azért úgy érzem, hogy ember vagyok én is, akivel közösen kormányozni lehet. Ezért kérném a miniszterelnök urat, hogy írjon nekem is egy levelet. A 60 forintot kifizetem én a kormány és az adófizetők helyett. Aztán erre a levélre visszakonzultálok nemzetileg egy választ. Könnyebb lesz elolvasni, mint egy millió levelet. És abból is majd levonhatók a tanulságok. Csak nem biztos, hogy megérem szabadlábon a második válaszlevelét a miniszterelnök úrnak…

a mi ügyünk!

Elolvasom »

Az X-Faktor kétségkívül az egyik legnagyobb és legköltségesebb tehetségkutató műsor, mely megjelent a hazai televízió készülékek képernyőjén. Több millió rajongóval büszkélkedhet a világ számos országában, és hazánkban milliókat költenek egy egy műsor elkészítésébe, nem is beszélve a leendő popsztárok menedzseléséről - a fellépésekről, és azokról a nem mellékes tényezőkről, amik mind-mind szükségesek ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: benn rejlik a jövő X-Faktora!

Afganisztán. Az Ázsia szívében fekvő Iszlám köztársaság a világ talán legveszélyesebb országa közé tartozik. Szovjetunió után az USA és a tálibok tartják uralmuk alatt ezt az európai szemmel nézve cseppet sem vonzó területet, hol a mindennapi lét egy RTL Klub nélküli való világot tár az afgánok elé, ahol nem Alekoszok versenyeznek táncoslányok kegyeiért, hanem egy tányér ételért vívnak ádáz küzdelmet az emberek, és egy polgárháború nélküli világról álmodoznak, ahol nem kell szembenézniük évtizedes félelmeikkel. Jogosan kérdezheti meg magától a kedves olvasó, hogy milyen közös metszése lehet egy poraiból éledező ázsiai országnak, és egy akkora megaprodukciónak mint az X-Faktor, hiszen az egyik a puskák zajától, másik pedig a sztárok ragyogásától válik a benne élők számára felejthetetlen emlékképpé. A válasz egyszerű: Farhad Darja, az afgán-amerikai énekes, zeneszerző és nagysikerű zenei producer, aki zenéjével több millió honfitársában tartotta akkor is a lelket, amikor a legsötétebb órákban már nem volt kihez fohászkodniuk. Afganisztánban szent emberként kezelik, aki zenéjével a béke és a tisztelet megtestesítője.

Pályafutása a 80'-as években kezdődött, amikor a Raid Band szétválása után(az együttes tagjai elhagyták az országot) szóló karrierbe kezdett. Első albumai a szovjet afganisztáni megszállásából merítkeztek, melyek nagy hatással voltak Darja életére. Úgy érezte, számára a zene az egyetlen kifejezési forma, ami képes túljuttatni az embereket a legnehezebb pillanatokon, és egy gyors, stabil összefogásra hívta fel a figyelmet. Nem kétséges: Darja a zenével próbált életet lehelni ezer sebből csörgedező nemzetébe, mely akkoriban elsősorban Amerika és szövetségesei segítségére támaszkodott. Az USA olajat, Afganisztán pedig békét szeretet volna kicsikarni magának, de az akkori politika nem adott lehetőséget az Iszlám állam számára, hogy nekifogjon országának újjáépítésébe.

Énekel különböző afgán nyelvjárással, valamint dalait üzbég és Urdu nyelven(Pakisztánban és Indiában hivatalos)is megírja. Muzsikája összhangban áll a hindusztáni klasszikus zenével, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezeket a dalokat élőben, a nagyközönség előtt is rendszeresen előadja. Darja 2003-ban megjelent "Salam Afghanistan" című albuma hatalmas sikert aratott Afganisztánban, és megnyitott egy kaput a külföldi elismertségnek is, melyet számos különdíjjal jutalmaztak. Ő Afganisztán ENSZ békenagykövete és bárhol is koncertezik az országban, fokozott figyelem követi fellépéseit.

Országában háromszor nyerte el a legjobb előadónak járó díjat(2003,2008,2009), Dániában egyszer(2005), és 2007-ben elnyerte az emberi jogok különdíját.

Farhad Darja nem pusztán egy énekes, kiben benne foglaltatik az a bizonyos "X-Faktor", hanem egy polgárjogi békeharcos, aki zenei tehetségét felhasználva igyekszik rendet teremteni egy háborútól feldúlt országban, ahol még hisznek a muzsika erejében, ami emberi életek kioltása nélkül képes boldogságot ültetni a megsebzett szívek tengerében. Példája is jól mutatja, hogy nem kell milliókat költeni egy nemzeti szimbólumra, csak türelmesen várni arra a pontra, ahol a zene már elkülönül egy eladni kívánt árucikktől.

Jardello Zoltán, Budapest

2010

A teljes cikk eredetije az ellenszek.hu - demokritikus internetes folyóiratban olvasható

államigazgatás, FIDESZ módra

Elolvasom »

Mottó:

Én befizetem, Te befizeted, Ő… azt tesz vele, amit akar és ahogyan akarja, de már nem sokáig…

A legnagyobb hullámokat az elmúlt napokban ez a nyugdíjakról szóló mizéria kavarta körülöttünk. Mert magántulajdon államosításának vélik egyesek. Mert több ezermilliárdról szól a történet. Mert egyéni érdekeket sért. Mert a tulajdonhoz való jogot sérti. És még sok „miért”-re találnánk olyan válaszokat pro- és kontra, amelyek a „mert”-ek sorozatával kezdődhetne. Csak azért , mert… és mindenki fújná a saját érdekének, elképzelésének legmegfelelőbb válaszok változatát.

Előre bocsájtom, hogy nem vagyok közgazdász, de valamilyen szinten egyes gazdasági ügyekre, folyamatokra lehet rálátása a magamfajta egyszerű embernek is, természetesen a tévedések kockázatát is vállalva.

...a folytatást itt olvashatod:

http://www.ellenszek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42:mar-nem-sokaig&catid=15:ember-attila&Itemid=11

Az (elkerülhetetlen) szerkezeti reformok nevű sámán tánc, amelyet a magyar közgazdászok nagyjából a kilencvenes évek közepe óta járnak, szinte párját ritkítja. A páratlansága abban áll, hogy bármely színezetű kormányzati összeállás esetében se kelljen azokat megvalósítani, már ha a közgazdász ember kormányzati pozícióba kerül. Ha nagyon erőltetné, mint anno Bokros, akkor repülés van,de rögtön, sőt, már akkor is repülés van, ha a közgazdász ember szólni merészelne, mondjuk a miniszterelnökének,hogy valami nagyon nem stimmel. Ilyen eset volt Chikán Attila esete Orbán Viktorral, még az előző Fidesz ciklus idején.

Mára még bonyolultabbá vált ez az egész, mert a kormány most már szinte minden héten kénytelen megígérni azokat a bizonyos szerkezeti reformokat. Olyannyira sikerült az elmúlt hónapok kormányzati cselekvésével elkápráztatni mindenkit orbi et urbi, hogy államháztartási kérdésekben a kettőig elszámolni képesek tényleg dicsérnek, hogy hát, ilyet aztán…, tényleg, még nem is láttak, és hogy ez valóban nagyon érdekes. A gond ott van,hogy miután mindenki jól kicsudálkozza magát, fel is teszik rögtön a kellemetlen kérdést : " Mikor tetszenek belefogni a szerkezeti reformokba ? "

Az írás további része itt olvasható.

egy vérből valók vagyunk mi, uff!

Elolvasom »

Felépítettünk magunknak egy rendszert, melynek axiómájaként a magántulajdon szentségét, a magántulajdonhoz való jogot  tettük meg, miközben a rendszer évezredek óta másról sem szól, hogy hogyan és mikor sértettük meg ezt a szentséget és jogot, hogy mikor és hol írtuk át vérrel és könnyel az enyém határait, birodalmak születtek és omlottak össze, ugyanazokon a földdarabokon folyamatosan cserélve a "tulajdonost" jelző névtáblát.  Évszázadok óta szorítanak ki kevesek sokakat a természeti erőforrásokból - a magántulajdonukból- a sokak gyakran emiatt odébbmenni kényszerültek; egy ideig ez ment is, amíg még "volt hely" az amerikai kontinensen és Ausztráliában. Amikor a bolygóra már ki lehetett tenni a megtelt-elfogyott táblát, akkor kitört az első világháború, és újra átíródott néhány enyém határa, természetesen a magántulajdon szentségének zászlaja alatt. Ez az átrendezés újabb súlyos sérelmeket okozott, hát újra fellángolt a harc, még több vér és még több könny árán újabb enyém határok íródtak át, óriás birodalmak omlottak össze, mert az enyémért folytatott harcban felemésztődtek azok az erők, melyek megtartani lettek volna képesek az enyémet..
Beszélünk a tulajdonhoz való jogról, és közben elfeledjük, hogy a jog forrása a törvény, a jogot a törvény szüli, ahol nincs törvény, ott nincs jog se, az én magamra vonatkoztatott törvényem a másik joga. Az önmagában élő embernek nincsenek jogai, Illetve csak annyi joga van, ami a természet törvényeiből ered,  jogot csak adni és kapni lehet.
A természet meg mindannyiunknak egyforma jogot adott az életre, az erőforrások melyeket ad, mindannyiunk magántulajdona, senki sem kapott jogot a természettől, hogy bármely részét körbekerítse, és azt mondja rá, hogy csak az enyém.
És mivel senki nem kapott jogot, nincs is joga, hát bármikor el is lehet tőle venni, amit a magáénak vél, csak meg kell ölni a másikat, csak meg kell sérteni egy másik törvényt hozzá: az ugyancsak a természettől kapott élethez való jogot, mely szintén gyakran szerepel a hamis prókátorok álságos és hazug megnyilatkozásaiban.
Aki egyetlen földdarabot is körbekerít, és azt mondja rá hogy az enyém, azzal együtt ami alatta és fölötte van, az megsérti mások jogát a jogos tulajdonukhoz, de a jognak az a tulajdonsága van, hogy csak az vonhatja vissza, aki adta, azaz, amikor azt mondjuk, hogy nem a tiéd, nem követhetünk el jogtalanságot, lévén a tulajdonhoz való jogot a természet nem vonta vissza, az élettel együtt kapjuk azt és az élettel együtt veszítjük el.
Valamint még egy tulajdonságát ismerjük a törvénynek, mely tulajdonságára szintén hivatkozunk, mely a joghierarchia része, nevezetesen az, hogy a törvény ellenére szerződést kötni nem lehet.
Az így úgy fenntartott kijelölt enyém határok meg végső soron szerződés erdményei, (lásd még a megvette nevű ostobaság, hogy adhatna el valaki valamit ami nem az övé?) és hogy mennyire nem lehet szerződést kötni a törvény ellenére, azt ékesen bizonyítják az évezredek óta folyó háborúk az enyém határainak átírására, még ha az a háború éppen egészen kicsi is, és lopásnak vagy rablásnak nevezzük is.
Mindaddig viszont, amig ezt nem vagyunk képesek belátni, addig fegyvereket vagyunk kénytelenek használni egymás ellen, hogy erővel tudjuk fenntartani mások jogainak megsértését, és rettegésben élni, hogy mikor jön egy nálunk is erősebb, mikor sértik meg majd mások a mi jogainkat..
Az ember évezredek óta figyeli a természeti törvényeket, hogy azoknak megismerése által a maga javára hasznosítva azokat könnyebbé tegye életét, de rendre figyelmen kivűl hagyva egy természeti törvényt eme igyekvése hiábavaló, és emiatt rövid életének jó részét azzal kénytelen tölteni, hogy fenntartsa a jogsértő állapotot, vagy megszüntesse azt, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a törvényt, és élhetné mindenki az életet, élhetne mindenki a természettől kapott jogával biztonságban, abban a jólétben mely a természetből és az ember megismerő képességéből ered.